ISTEN VELED, JANE !

Bizonyára mindnyájunk életében voltak emlékeinkből kitörölhetetlen, tudatunkban, lelkünkben, világlátásunkban mély  nyomot hagyó, sorsszerű találkozások.

Ilyen providencia volt számunkra, amikor Jane a kameránk előtt állt, amikor együtt dolgozhattunk egyik dokumentumfilmünk elkészítésén.

Jane Goodall, a világhírű brit primatológus, magyarán főemlős kutató, a természetvédelem világutazó, örökös  nagykövete, ez  a halkszavú, bölcs derűt sugárzó, látszólag törékeny, de mégis erős, fáradhatatlan asszony milliók lelkében hintette el a bizonyosságot, hogy apró, de számunkra egyetlen univerzumunkban,  a millió sebből vérző bolygónkon a magát mindenhatónak képzelő homo politicusok, economicusok, digitalisok és a hozzájuk hasonlók mégis  megtalálhatják  a harmóniát a nagybetűs Természet megannyi teremtményével.

Mert Jane mindvégig hitte és hirdette:  „tertia non datur !”

Aztán jöttek a forgatásokat követő tervezgetések... a közös projektek, mellyel vele és általa Erdélybe akartuk (akarjuk!)  hozni életművének egyik legkedvesebbikét, a Roots and Shoots mozgalmat, hogy  akár szerte a nagyvilágban, Gombe-tól Borneoig a Hargita alján is a Goodall-i  környezettudatosságra, felelős temészetvédelemre buzdítsa, nevelje  a jövő nemzedékeit.

Már meg is találtuk a termőtalajt, ahova az első magvakat elhinteni készültünk,  a csíkszeredai Xantus János Iskola képében. Ígérte, hogy eljön Erdélybe, hiszen itt még nem járt és eljön az iskolába is. Pedig kevés fehér folt maradt számára a világtérképen.

Mondta volt, hogy akkor érzi jól magát igazán, amikor évente háromszáz napot utazik, amikor rajongó közönségével találkozik, amikor előad, tanít, amikor nevükön szólítja a tanzániai csimpánzokat, amikor  könyvet ír vagy éppen...filmet forgat, mint akkor, velünk.

Most pedig éles  vágás:  a dr. Jane Goodall snittek ott sorjáznak  filmünk valós és  képzeletbeli, de leginkább  szentimentális  idővonalán, azon a bizonyos, személytelenül digitális „time-line”-on, ahonnan bármikor előhívhatók, de már egy más dimenzióban.

Aztán narráció, férfihangra:

„A magunkfajták, a lankadást nem ismerő, mindig új terveket szövögető utazó-expedítor lelkületűek génjeinkben  hozott örök nyugtalansággal Jane-el együtt ma is állítjuk: jobb utazni, mint megérkezni”.

Ő 91 évnyi áldásos földi pályafutásának fináléján is éppen „útközben” volt, amikor egy este, október beköszöntő napján, éppen egy világváros felhőkarcoló-szállodájának valahányadik emeletén  valahova mégis megérkezett.

Tudjuk, hisszük azonban  Jane, hogy Számodra ez csak egy rövid pihenő, egy újabb  reptéri átszállás két járat között (melyek egyikére mindnyájan egyirányú  jegyet váltottunk) és  máris indulnál tovább kis kézipoggyászoddal, hogy ezentúl asztrális repülőterekről elemelkedve  már az univerzum távlataiból nézz le ránk, a hátrahagyottakra, emberszabásúakra és kortárs, állítólagos homo sapeiensek-re, arra a végtelenben eltévelyedett, porszemnyi bolygóra, amelyet annyira féltettél, szerettél és óvtál...

És itt szakadt el a film...

Isten veled, Jane Goodall !

Kolozsvár, 2025.októberében.

A XANTUS FILM TEAM – Erdély, Románia

(a búcsúlevelet változtatások nélkül közöltük)