Interjú: Maris Wicks művész az Emberszabásúak című kötetről

Néhány héttel az interjú keletkezését, 2013 júliusát megelőzően a Massachusettsben élő művész, Maris Wicks valószínűleg leginkább képregényes körökben volt ismert olyan kötetek létrejöttében való közreműködése révén, mint a Spongya Bob képregények és az AdHouse Books kiadó által megjelentett antológiák: a romantika és az emberi kapcsolatok témakörét feldolgozó Project: Romantic és a szuperhősökről szóló Project: Superior Showcase  (meg a blogját benépesítő menő szuperhős- és Star Wars-rajzairól). Mostanra azonban már egy vadonatúj, nagy sikerű képregényregény is fűződik a nevéhez: a széles körben elismert és pozitív kritikákat kapott Primates: The Fearless Science of Jane Goodall, Dian Fossey, and Biruté Galdikas (Emberszabásúak – Jane Goodall, Dian Fossey és Biruté Galdikas félelem nélküli tudománya). A három híres főemlőskutató hármas életrajza az író Jim Ottaviani közreműködésével jött létre.

Ottavianival már beszélgettünk a Primates megírásáról, ma pedig Wicksszel beszélünk arról, hogyan formálta a szavakat képregényrajzokká.

Kattints ide az Ottaviani interjúért.

GC4K: Jim Ottavianit már megkérdeztem erről, de kíváncsi lennék, a te szemszögedből hogyan jött létre ez az együttműködés? Mennyire jól ismerted Jim Ottaviani képregényeit, mielőtt elkezdtétek ezt a közös munkát?

Maris Wicks: 2008 tavaszán a First Second Books kiadó megkérdezte, lenne-e kedvem néhány vázlat illusztrációt készíteni egy forgatókönyvhöz. Amikor megkaptam a szöveget, izgatottan láttam, hogy Jim írta! Nagyon jól ismertem a munkáit; 2005-ben olvastam először a Bone Sharps, Cowboys and Thunder Lizards (paleontológiai témájú, dokumentarista képregény) című művét, és azóta az egyik kedvenc képregényírómmá vált. Az, hogy Jim írta a Primatest, nagyon vonzóvá tette számomra a projektet, bár tudtam, hogy sok más tehetséges művészt is felkértek vázlatrajzok készítésére. Amikor megtudtam, hogy rám esett a választás, valósággal extázisba kerültem! (Képzelj el, ahogy ugrálok és huhogok a lakásomban, akár egy csimpánz.)

GC4K: Mennyire részletes forgatókönyvet írt neked Ottaviani? Te készítetted az oldalterveket és a felosztást, vagy a leírás pontosan meghatározta, melyik illusztráción mi jelenjen meg, hány rajz legyen egy oldalon stb.?

Wicks: Jim forgatókönyve nagyon részletes volt; minden oldal jelenetről jelenetre le volt bontva, és az egyes képregénykockák formáját, méretét is leírta. Ez számomra óriási segítség volt. Rengeteg konkrét helyszín és pontos karakterinterakció szerepelt benne; el sem tudnám képzelni, hogyan lehetne ilyen könyvet illusztrálni egy ennyire részletes forgatókönyv nélkül.

GC4K: Mennyire ismerted a témát, mielőtt dolgozni kezdtél a Primatesen? Én például természetesen hallottam már Jane Goodallról és Dian Fossey-ről, de Biruté Galdikas nevét itt hallottam először, és azt sem tudtam, hogy Goodallnak és Fossey-nak közös mentoruk volt Louis Leakey személyében.

Wicks: Akkor egy csónakban eveztünk! Ismertem Goodall és Fossey munkásságát, de Galdikasról és arról, hogy mindhárman kapcsolatban álltak Leakey-vel, nem tudtam. Ahogy a Primates neked és nekem is új dolgokat mutatott meg, remélem, segít majd abban is, hogy Galdikas (és Leakey) neve közismertté váljon!

A primatológiától (főemlőskutatás) eltekintve a tudomány világa nem volt idegen számomra. Bár művészeti képzésben részesültem, mindig tápláltam magamban a „tudományos vonalat”: érdekel a biológia és az ökológia, környezeti nevelést tanítottam nyári táborokban, később pedig oktatóként dolgoztam a New England-i Akváriumnál.

GC4K: Sok időbe telt kialakítani a valódi, élő emberek rajzolt karaktereit, és beilleszteni őket a saját stílusodba (amit nem neveznék „erősen realista” vagy „fotórealisztikus” stílusnak)?

Wicks: A Primateshez készített első vázlataim már nagyon közel álltak a könyv végleges karaktereihez. Úgy gondoltam, a First Second kiadó az én (képregényszerű) értelmezésemet szeretné látni, különben nem engem választottak volna a projektre, így nem aggódtam amiatt, hogy fotórealisztikus módon kellene ábrázolnom a szereplőket. Viszont fontos volt számomra, hogy megragadjam az egyes karakterek történetének hangulatát és érzelmi világát – ezt pedig stílustól függetlenül át lehet adni.

GC4K: Nehezebb volt megragadni az emberi szereplőket vagy a történetekben felbukkanó különböző emberszabásúakat?

Wicks: Imádok állatokat rajzolni, így nagyon szerettem a könyv nem emberi főemlőseit is rajzolni (és szerintem ez a szeretet meg is könnyítette a dolgomat). Az emberek valószínűleg nagyobb kihívást jelentettek… Sokkal könnyebb volt „modellhűen” ábrázolni egy orangutánt, mint egy embert. Talán azért, mert mi emberek jobban tudjuk, hogyan néznek ki más emberek, mint azt, hogyan néznek ki más orangutánok.

GC4K: Mesélnél egy kicsit a kutatási folyamatról? Gondolom, nem jutottál el minden helyszínre, amit megrajzoltál, de rengeteg munkát jelenthetett valódi emberek, állatok és helyszínek hiteles ábrázolása.

Wicks: Jim nagyvonalúan átadott nekem egy körülbelül nyolc centi magas fénymásolatkupacot (képekkel, naplóbejegyzésekkel és cikkekkel), valamint egy listát könyvekről és videókról referenciának. Nem sok rajzolós terepbejárást tettem, de amikor tudtam, elmentem a Harvard Természettudományi Múzeumába, és készítettem néhány skiccet az emlősök termében.

GC4K: Éreztél extra nyomást munka közben annak tudatában, hogy akár Jane Goodall maga is olvashatja a könyvet, vagy hogy hivatásos főemlőskutatók nézik majd, hogyan rajzoltál le egy gorillát? [megjegyzés: az interjú 2013-ban készült]

Wicks: Inkább inspirált a gondolat, hogy Goodall vagy Galdikas esetleg olvassa majd a könyvet! Ami pedig a főemlősök ábrázolását illeti, Jim leírásai és referenciái minden szükséges eszközt megadtak a történet elmeséléséhez. A képregények rajzolásánál alkalmazott absztrakció rengeteget segít a mozdulatok és gesztusok leegyszerűsítésében, különösen állatok esetében.

GC4K: Ezzel kapcsolatban: mennyire volt nehéz megrajzolni azokat a jeleneteket, amelyekben a főemlősök viselkedését vagy kommunikációját kellett bemutatnod, például a csimpánzok „esőtáncát”, amelyet Goodall ír le, vagy azt a jelenetet, amikor két hím gorilla erődemonstrációt tart egymásnak? A szöveg nélküli akciójelenetek ábrázolása gyakran kihívást jelentenek a képregényeknél, de az emberitől ennyire távoli viselkedés bemutatása talán még nagyobb feladat lehet.

Wicks: Ismét csak Jim leírásainak és referenciáinak tartozom köszönettel, mert segítettek vizuálisan egyértelművé tenni ezeket a jeleneteket. A csimpánzoknak, gorilláknak és orangutánoknak eleve nagyon kifejező arcuk van, és ezt próbáltam felhasználni a szöveg nélküli jeleneteknél.

GC4K: Láttál párhuzamot a könyvben szereplő nők munkája és a képregényrajzolói hivatás között? Engem például meglepett, hogy Goodall munkájának nagy része abból állt, hogy hosszú időn keresztül egy helyben ült és figyelt – mint ahogy a képregényrajzolók is hosszú órákat töltenek az asztaluk mellett.

Wicks: Az illusztrálás valóban egyfajta csendes elszigeteltséget igényel, de maga a munka gyors és folyamatos. A terepi kutatás során rengeteg idő megy el megfigyeléssel és várakozással… a munka lassú és sokszor szakaszos. E különbségek ellenére én nagyon szeretek a szabadban rajzolni (ha az időjárás engedi).

GC4K: Volt kedvenc főemlősöd rajzolás szempontjából? Vagy valamelyiket könnyebb volt megrajzolni, mint a többit?

Wicks: Az orangutánok egyértelműen a kedvenceim, de mindhárom nem-emberi főemlős „sztárt” imádtam rajzolni a könyvben!

GC4K: Tudom, hogy korábban saját történeteket is írtál és rajzoltál, most pedig egy Batman-történetet írsz egy másik művész számára, itt viszont más forgatókönyvéből dolgoztál. A háromféle képregénykészítési mód közül van kedvenced?

Wicks: Hmm… szerintem ez mindig a projekttől függ. Imádtam Jimmel dolgozni, és bármikor újra megtenném. A Batman-történetnél a párommal, Joe Quinones-szal dolgoztam együtt (és ezt a közös munkát kisebb jövőbeli projektekben is folytatni fogjuk). A jelenlegi „nagy” projektemnél pedig egy, az emberi testről szóló képregényt írok és illusztrálok a First Second kiadó számára… szóval tényleg mindig az adott projekttől függ. Akármelyik részterületen is dolgozok éppen, minden formájában imádom a képregényeket és a képregénykészítés folyamatát, az egymást követő fázisok összes szépségével együtt!

Támogasd a képregény kiadását, és a képregénykönyv mellett egy apró ajándékkal is meglepünk: 
https://cause.lundadonate.org/janegoodallintezet/nokafoemlosoknyomabankepregeny