Dr. Jane Goodall és a JGI Cetfélék Bizottságának nyílt levele a feröer-szigeteki bálnavadászattal kapcsolatban
Nyílt levél a Feröer szigetek, valamint Dánia hatóságaihoz és lakosságához
Bálnák és delfinek - új tudás és új együttérzés
Mi, a Jane Goodall Intézet Cetfélék Bizottságának (JGICC) tagjai a Feröer szigetek kormányához és polgáraihoz, valamint a régió és Dánia befolyásos pozícióban lévő személyeihez fordulunk.
Tisztában vagyunk azzal, hogy amint az északi féltekére beköszönt a nyár, az a Feröer szigeteken a gömbölyűfejű delfinek és más cetfélék vadászatának és mészárlásának kezdetét jelenti. Felszólítunk minden érintett felet: fontolják meg, hogy ezen gyakorlat folytatása iránti késztetésük valóban erősebb-e a közvéleménynek az állatjólét iránt tanúsított növekvő érzékenységénél.
Megértjük és értékeljük a helyi közösségek szoros kötelékeinek és a kulturális hagyományoknak az értékét. Mindazonáltal, a különböző kultúrákban megfigyelhető az értékek változása. Az emberek világszerte egyre érzékenyebbek az állatjóléti kérdésekre. Az egykor hétköznapinak számító dolgokat ma már el nem fogadhatónak vagy megkérdőjelezhetőnek ítélik – mint például a kakasviadalok, a bikaviadalok, élő macskák toronyból való ledobása, az elefántháton való lovaglás és a delfinek akváriumokban való tartása. Ugyanez vonatkozik a Feröer szigeteken folyó bálnavadászatra és -mészárlásra is.
Mivel ez egy nyílt levél, némi háttérinformációval szolgálunk, annak érdekében, hogy mindenki megértse az összefüggéseket. 2010 és 2020 között a feröeri bálnavadászok évente átlagosan több mint 650 gömbölyűfejű delfint és több mint száz egyéb delfint öltek meg. 2021 szeptemberében egyetlen vadászat során több mint 1400 atlanti fehérsávos delfint pusztítottak el.
A vadászatot elsősorban a hagyományokra hivatkozva veszik védelmükbe, azzal érvelnek, hogy a gömbölyűfejű delfinekre már többszáz éve vadásznak Feröer szigeteken, azokban az időkben a helyi lakosság nagymértékben rá volt utalva a tengerből származó élelemre. Bár elismerjük ezt a történelmi összefüggést, fontos megjegyezni, hogy napjainkban a vadászatot motoros hajókról űzik, és modern kommunikációs technológiák segítségével koordinálják. Továbbá, az elejtett delfinekből származó élelemforrás már nem az égető élelmezési igények kielégítését szolgálja a szigeteken, mivel a lakosok ma már európai mércével mérve is viszonylag jólétben élnek.
A közelmúltban még inkább előtérbe került ezeknek az emlősöknek a befogására és megölésére használt módszerek tagadhatatlanul kegyetlen volta. A gömbölyűfejű delfinek és más delfinfajok egész csoportjait terelik bizonyos öblök sekély vizeibe. Erős társas kötelékeik, amelyek általában segítenek megvédeni őket a nyílt óceánon, arra késztetik őket, hogy még akkor is együtt maradjanak, amikor ilyen rendkívül stresszes és végzetes körülményekkel kell szembenézniük. A delfineket egyenként ölik meg egy olyan módszerrel, amely megbénítja őket, mielőtt elvéreznének és elpusztulnának. A partra vetett példányoknak a sekély vízben rekedve kell várniuk a sorukra. Általában a csoport minden tagját megölik, beleértve a magatehetetlen borjakat is.
Ezt az egész folyamatot nemrégiben Alick Simmons, egy neves állatjóléti szakértő, az Egyesült Királyság korábbi helyettes főállatorvosa vizsgálta felül, aki világosan rámutatott az ilyen vadászatokban rejlő kegyetlenségre. Kijelentése szerint:
„A Grindadráp [a vadászat megnevezése feröeri nyelven] teljes folyamata eleve embertelen: a hajtás kezdetétől fogva egészen addig, amíg az állatokat a sekély vízbe terelik, majd a partra vonszolják, az egész folyamat minden bizonnyal rettenetes sokkot okoz az állatoknak. Ezt a következtetést alátámasztja, ha figyelembe vesszük a zaj és a vadászok egyéb tevékenységei miatt jelentkező dezorientációt, valamint a társadalmi csoportjától való elszigeteltség következtében fellépő szorongást. A gerincvelő átvágását, mint a haszonállatok mozgásképtelenné tevésének módját az EU-ban tilos alkalmazni, és nem tekinthető megfelelő leölési módszernek."
(Frontiers in Marine Science, 2024. július[1] )
A szakértő a továbbiakban megkérdőjelezi a „gerincvelő elvágásának” hatékonyságát, amelyet az emlősök végleges elpusztítására használnak, és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az állatok életben maradnak és eszméletüknél vannak, miközben elvéreznek.
A szomszédos európai országokban tilos az ilyen módszerekkel történő leölés. A cetfélék jóléte iránt elkötelezett tudósok csoportjaként alapos ismeretekkel rendelkezünk ezekről az emlősökről, mivel sokunk évtizedek óta végez ezekre az állatokra irányuló kutatómunkát. A cetfélékről köztudott, hogy rendkívül intelligens és társas lények, akik szoros közösségekben élve egymástól tanulnak.
Az emberszabású majmokhoz hasonlóan összetett érzelmi életet élnek és külön személyiséggel rendelkeznek. A jelenlegi vadászati módszerek által okozott szenvedés jelentős mértékű, és valószínűleg magában foglalja azt is, hogy az egyes állatok tudatában vannak a csoportjuk többi tagja által átélt szenvedésnek.
A Feröer szigetek gazdag és egyedülálló történelemmel, valamint lenyűgöző és drámai szépségű tájakkal rendelkezik. A szigetcsoport azonban világszerte elsősorban a tengeri emlősökkel való ellentmondásos bánásmódjáról ismert. A szigeteken zajló vadászatokat szemléletesen ábrázoló jelenetek felvételeit gyakran megosztják a közösségi médiában, világszerte sokkolva és megbotránkoztatva a nézőket. Mi, sokakkal együtt, valóban borzalmasnak találjuk ezeket a képeket, szívszaggató látni a szenvedést.
Nem meglepő módon, számos magánszemély és szervezet elítélte ezt a gyakorlatot, és felszólalt annak megszüntetése érdekében, mi pedig csatlakozunk az ő hangjukhoz. Míg sok hagyomány értéket képvisel és megőrzésre érdemes, arra kérjük a Feröer szigeteket, hogy gondolják át és végül szüntessék meg ezt a kegyetlen gyakorlatot. Hasonlóan ahhoz, ahogy más kultúrák is felhagytak az állatoknak szenvedést okozó hagyományok folytatásával, mint például a medvék epéjének begyűjtésével és felhasználásával, vagy a kutyahús fogyasztásával, mi ebben az esetben is reménykedünk a pozitív változás eljövetelében, ami egyúttal kétségtelenül több turisztikai lehetőséget teremt majd meg az Önök gyönyörű szigetei számára.
Köszönjük a figyelmüket.
Tisztelettel:
Dr. Jane Goodall DBE, a Jane Goodall Intézet alapítója és az ENSZ békenagykövete,
Dr. Denise Herzing, Melody Horrill, Dr. Soojin Jang, Dr. Koen Margodt, Dr. Lori Marino, Dr. Ada Natoli, Rick Quinn, Dr. Naomi Rose, Charles Vinick, and Dr. Ingrid Visser – JGI Cetfélék Bizottsága.
Fordította: Engi Csilla
