Használnak eszközöket a tehenek? A legújabb kutatás szerint igen

Egy friss tanulmány egy olyan tehénre irányítja a figyelmet, amely többféleképpen képes eszközöket használni. Tényleg meg kellene lepődnünk?

2026.01.19. | Ellenőrizte: Devon Frye | megjelent: https://www.psychologytoday.com/us/blog/animal-emotions/202601/do-cows-use-tools-new-research-says-yes oldalon

Fordította: Csuha Mária

Összegzés: 

Jane Goodall feljegyezte, hogy egy csimpánz eszközt használ; ez a felfedezés megváltoztatta, hogyan tekintünk az állatokra és önmagunkra.

A tehén adaptívan, különböző viszkető részein, változatos módon használja a seprűt a vakaródzáshoz: ez a megfigyelés teljesen ellentmond az eddigi általános ismereteinknek a szarvasmarhákról.

A tehenek belső világában sokkal több minden zajlik, mint amennyit eddig felismertünk.

A kutatás egyik öröme, hogy a kitartó és alapos megfigyelés igazi váratlan meglepetésekkel társulhat. 

Jelen bejegyzés visszajelzés Dr. Marc Bekoff „Vadon élő farkas váratlan kreatív eszközhasználata rákfogáshoz” című cikkére.

Forrás: A. J. Osuna-Mascaró/engedéllyel.

Veronika egy kefével vakarja a hátát

Ma már tudjuk, hogy sokféle állat használ eszközöket, és vannak köztük meglepően okos egyedek is. A gerinctelenekkel, hüllőkkel, halakkal, madarakkal és emlősökkel kapcsolatos példák a sokféleség és összetettség színes világának számos szintjét mutatják be. Újabban pedig a rendkívül intelligens, vadon élő farkas eszközhasználatának példája tovább bővíti a biodiverzitást, a nem emberi élőlények szélesebb körére. A közös farkas ősből kifejlődött háziasított kutyák is használnak eszközöket, így nem meglepő, hogy vadon élő rokonaik is ezt teszik.

Mégis, amikor Jane Goodall először számolt be egy vadon élő csimpánz eszközhasználatáról, sokan megkérdőjelezték megfigyeléseit. A szkeptikusok csak akkor hittek neki, amikor Jane bemutatta Szürkeszakállú Dávid eszközhasználatáról szóló filmjeit nekik.

Meg kéne lepődni, hogy a tehenek is használnak eszközöket?

A tehenek belső világában sokkal több minden zajlik, mint amennyit ismerünk. Intelligents, érzelmileg összetett, érzelmes lények. Egy friss kutatás – A. J. Osuna-Mascaró és A. M. I. Auersperg napjainkban publikált („Egy tehén többcélú szerszámhasználata” című) tanulmánya a rangos Current Biology folyóiratban – bemutatja Veronikát, aki egy svájci háziasított szarvasmarha, amint demonstrálja azt, amit a kutatók "adaptív egocentrikus szerszámhasználatnak" neveznek.

Veronikát megfigyelték, ahogy egy udvari seprűvel vakarta meg magát. Bár jobban szerette a sörtés végét a seprűnek, testének alsóbb részeit célozva inkább a másik végét, a nyelét használta. Valahogy megtanulta, hogy a seprű különböző részei segíthetnek megoldani a vakarózási igényét, ahhoz alkalmazkodva, ahol arra éppen szükség van. Ez jól illeszkedik a kutatók által leírt „rugalmas, egocentrikus eszközhasználathoz”. Aligha kétséges, hogy mindez számára kellemes élményt is jelentett.

A nem mindennapi „meglepetések” fontossága az állati viselkedés tanulmányozásában

Veronika esete új dimenziót ad az eszközhasználat kutatásának azzal, hogy a teheneket is bevonja az ún. ‘eszközhasználó fajok’ körébe. Elengedhetetlen, hogy az állatfajok minél szélesebb körét tanulmányozzuk, valamint megismerjük kognitív és érzelmi életüket.

Sajnos a teheneket és más rendkívül intelligens és érzelmes állatokat túl gyakran kezelik buta és érzelemmentes lényként. Az ilyen típusú fajelméletek ellenére azonban a részletes kutatások azt mutatják, hogy kiváló problémamegoldó képességgel, teljes mértékben érző lények, aktív idegrendszeri működéssel és gazdag, komplex érzelmi élettel rendelkeznek.

Az állati kogníció kutatásában a ritkának tartott ‘meglepetések’ valójában igen gyakoriak. Részletes összehasonlító kutatások azt mutatják, hogy számtalan gerinces, emlős, madár, hal, hüllő és kétéltű nagyon okos problémamegoldó. Szinte naponta akár rovarok és más gerinctelenek is csatlakoznak az „okos/érző klubhoz”, dacolva a szűklátókörű elvárásokkal, miszerint buta és semmit nem érző (érzéketlen) lények.

Véleményem szerint, ha nyitott szemlélettel közelítünk, mindez nem tekinthető valódi ‘meglepetésnek’. A szóhasználat inkább arra utal, hogy az emberi gondolkodást még mindig áthatja egyfajta fajcentrikus előítélet, amely kizárólag az embereket, illetve néhány főemlőst, emlőst vagy madarat tart képesnek magas szintű érzelmi és kognitív működésre.

Merre tovább?

Ezek a páratlan, fontos és nem mindennapi megfigyelések számos érdekes kérdést vetnek fel. Az eszközhasználat definíciója más, mint hogy valaki szerszámot készít, majd ezt a tárgyat használja valaminek az elvégzéséhez. Veronika nem készítette el a seprűt, viszont megtanulta használni, és viselkedésével változatos alkalmazkodást mutatott, amikor a partvis egy másik végét használta az alsótestének vakarására.

Álláspontom szerint egyértelműen eszközként használta a seprűt, tudatosan alkalmazva azt a test különböző pontjain jelentkező viszketés enyhítésére. Bár nem ő gyártotta, egyértelműen megtanulta, hogy megvakarássza magát vele úgy, ahogy jól esik neki. Rendkívül értékes információkkal szolgálna annak vizsgálata, hogy Veronika a későbbiekben más tárgyakat is képes-e eszközként használni, vagy akár azt is elsajátítsa, hogy egy, a seprű funkcióját helyettesítő eszközt maga készítsen és azt célzottan alkalmazza.

Veronika egyértelműen úgy kezeli a kefét, hogy oda igazodjon, ahol kaparni akarja magát, és biztos vagyok benne, hogy más tehenek is rendelkeznek ezzel a szarvasmarha IQ-val. Egy további izgalmas és nagyon fontos kutatási kérdés, hogy vajon a szerszámhasználat átterjed-e a csoportjában lévő többi tehénre, vagy a szomszédos tehenekre. Ha igen, akkor helyi kulturális hagyománnyá válhat, mint más állatok más viselkedési formái.

Elismerés illeti a kutatókat azért, hogy figyelmesen, következetesen és nagy alapossággal dokumentálták Veronika viselkedését – megfigyelték, rögzítették, és ezzel tovább bővítették az ismert eszközhasználó fajok sokféleségét. A tanulmány felhívja a figyelmet arra, hogy az olyan állatok, mint a tehenek lebecsülése, megfosztja a tudományt gazdag kognitív képességeik evolúciójának megismerésétől. Nagy várakozással tekintek a hasonló kutatási beszámolók elé, amelyek segíthetnek túllépni az állati elme szűklátókörű értelmezésén, ahol bizonyos fajok kognitív és érzelmi kapacitását indokolatlanul alulértékelik vagy teljesen kizárják. A szarvasmarha- és más faji előítéleteket ideje félretenni.

Egy farkas horgászik

Hivatkozások

1) A majmok kényeztetik magukat, a lovak pedig szerszámokat használnak; A kutyák elméje: Szerszámkészítés és öregedés; Vad csimpánzamama fiatalokat szerszámhasználatra tanít: Első alkalom; Ravasz tőkehal szerszámot használ élelemszerzéshez: Nincs benne semmi gyanús; Eszközhasználat egy kutyánál: Egy ravasz beagle széket használ élelemszerzéshez; Shumaker, Robert W., Kristina R. Walkup és Benjamin B. Beck. Állati eszközviselkedés: Az állatok szerszámhasználata és -készítése. Johns Hopkins University Press, 2024.

2) A tehenek társas és érzelmi élete kívülről befelé; Szarvasmarhák: A tudomány azt mutatja, hogy okos és érzelmes egyének.

1) Monkeys Pleasure Themselves and Horses Use Tools; The Minds of Dogs: Making Tools and Getting Old; Wild Chimpanzee Moms Teach Youngsters to Use Tools: A First; Crafty Cod Use Tool to Get Food: Nothing Fishy About It; Tool Use By a Dog: A Crafty Beagle Uses a Chair to Get Food; Shumaker, Robert W., Kristina R. Walkup, and Benjamin B. Beck. Animal Tool Behavior: The Use and Manufacture of Tools by Animals. Johns Hopkins University Press, 2024.

2) The Social and Emotional Lives of Cows From the Outside In; Cows: Science Shows They're Bright and Emotional Individuals.