A csimpánzok az emberi beszélgetéshez hasonló tempóban válaszolnak egymásnak
Szerző: Corryn Wetzel
Az emberek és a csimpánzok egyaránt gyors társas kapcsolatokban vesznek részt, ami arra utal, hogy a nyelv néhány alapelve régebben alakulhatott ki, mint azt eddig gondoltuk.
Csimpánzok az ugandai Budongo erdőben
Catherine Hobaiter
A csimpánzok a társadalmi beilleszkedés során gyors ütemben cserélnek gesztusokat, aminek a sebessége az emberi beszélgetéséhez hasonló.
A kutatók öt kelet-afrikai, vadon élő csimpánz (Pan troglodytes) közösség elemzése során tették a felfedezést, 252 csimpánz 8559 gesztusát vizsgálva – ez az egyik legnagyobb ilyen jellegű tanulmány. Rögzítették a majmok közötti személyes interakciókat, és megállapították, hogy mennyi idő telik el az egyik gesztusa és a másik válasza között.
A majmok „beszélgetéseinek” elemzéséből kiderült, hogy a csimpánzjelzések közötti idő meglehetősen hasonlít az emberi beszélgetésekéhez – sőt, még egy kicsit gyorsabbak is. „Átlagosan 120 ezredmásodperc telik el az egyik gesztus vége és a következő kezdete között” – mondja Gal Badihi, az angliai St Andrews Egyetem munkatársa. „Az embereknél az átlag 200 ezredmásodperc körül van, tehát nagyon közeli a két érték”.
Bár minden csimpánzközösség gyors válaszokat alkalmazott, a pontos időzítés csoportonként változott. Az ugandai Sonso csimpánzközösségnek például néhány ezredmásodperccel tovább tartott egy gesztus viszonzása, mint a vizsgálatban részt vevő többinek.
Ilyen időzítésbeli különbségek az emberi nyelvekben is léteznek. A japánul beszélő embereknek például általában gyorsabb beszélgetési stílusuk van, mint a dánul beszélőknek. „Nem tudjuk pontosan, hogy miért” – mondja Badihi. „Csakúgy mint az embereknél, nem tudjuk, hogy ez kulturális különbség vagy valami, amit idővel megtanulunk vagy a környezetre adott válasz.”
Csimpánzok interakcióban az ugandai Budongo erdőben
Adrian Soldati
A megfigyelt csimpánzok közötti interakcióknak csupán a 14 százaléka foglalt magába valamilyen cserét (üzenetváltást). Ehelyett a legtöbb interakció egyetlen gesztusból állt, például „tűnj el” vagy „gyere velem”, amire a másik résztvevő válasza a menekülés vagy a követés volt. Amikor azonban a csimpánzok között az élelemről vagy a gondoskodásról volt szó, az oda-vissza információcserék gyakrabban fordultak elő.
„Ami igazán izgalmas ebben az egészben, az az, hogy megmutatja, hogy a kommunikáció nemcsak az embereknél, hanem az állatoknál is egy olyan folyamat, ami az együttműködésről és a társadalmi elköteleződésről szól” – mondja Badihi. „Lehet, hogy az emberi nyelvben zajló folyamatok valójában sokkal korábban fejlődtek ki, mint azt gondoltuk.”
Folyóirat hivatkozás:
Current Biology DOI: 10.1016/j.cub.2024.06.009
