50 éve a terepen - dr. Biruté Galdikas emlékére

Orangutan Foundation International

Fordította: Korcsmáros Ákos

Tudós, természetvédő és oktató, Dr. Biruté Mary Galdikas immár több mint öt évtizede tanulmányozta és segítette az indonéz borneói orangutánokat természetes élőhelyükön, és a világ legelismertebb szaktekintélyévé vált az orangutánok kutatásában.

Dr. Biruté Mary Galdikas a második világháború végét követően született, szülei Litvániából Kanadába tartó útja során. Torontóban nőtt fel és ott járt iskolába. Hatéves korában kölcsönözte ki első könyvét a könyvtárból, a Kíváncsi George-ot; a sárga kalapos férfi és rendetlen majma ekkor lobbantotta fel benne a kíváncsiságot és a kalandvágyat. Már második osztályosként eldöntötte mi lesz élete hivatása: felfedezővé szeretett volna válni.

1964-ben, amikor családja Kanadából az Egyesült Államokba költözött, Galdikas már elvégzett egy évet a vancouveri British Columbia Egyetemen. Tanulmányait a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetemen folytatta, ahol 1966-ban pszichológia és zoológia alapszakon, 1969-ben pedig antropológia mesterszakon szerzett diplomát. Posztgraduális hallgatóként ismerkedett meg a kenyai antropológussal, Dr. Louis Leakey-vel, akivel megosztotta szándékát, hogy az orangutánokat szeretne tanulmányozni a vadonban.

Leakey angyalai

Bár Leakey eleinte közömbös volt, Galdikas meggyőzte őt elhivatottságáról. Három év kitartó munka után Leakey — ahogyan korábban Jane Goodall és Dian Fossey esetében is — előteremtette a kutatáshoz szükséges forrásokat.

1971-ben Galdikas és akkori férje, Rod Brindamour megérkeztek a világ egyik utolsó érintetlen vadonjába, az indonéz borneói Tanjung Puting rezervátumba. Akkoriban ott nem voltak telefonok, utak, villany, televízió vagy rendszeres postai szolgáltatás. Mielőtt elindult volna, professzorai és mások azt állították, hogy „ez lehetetlen”; nem lesz képes orangutánokat tanulmányozni a vadonban. Az állatok túl óvatosak, nehezen megközelíthetők és szinte kizárólag mély mocsarakban élnek.

Balról jobbra: Joan Travis (a Leakey Foundation egyik alapítója), Biruté Mary Galdikas, Jane Goodall, és Dian Fossey. A „Trimates”-ek, más néven Leakey angyalai, egy három hölgyre utaló elnevezés.

Nem telt bele sok időbe, hogy kitartó munkája és elszántsága meghozza gyümölcsét. Megalapította a mentoráról elnevezett Camp Leakey tábort, és megkezdte a vadon élő orangutánok környezetének és viselkedésének alapos, részletes dokumentálását. Négy évvel később a National Geographic címlapjára írt főcikkével elsőként hívta fel a nemzetközi közvélemény széles körű figyelmét az orangutánokra. A cikket Rod Brindamour fényképei illusztrálták.

„Bár Dr. Leakey eleinte közömbösnek tűnt, Galdikas meggyőzte őt elhivatottságáról. Három év elteltével Leakey végül előteremtette a szükséges forrásokat Galdikas orangután-kutatásaihoz.”

Dr. Biruté Mary Galdikas számos előadást tartott az orangutánokról és trópusi esőerdei élőhelyükről Indonéziában és a világ különböző intézményeiben, több ezer hallgató számára. Elkötelezettsége nem csupán az orangutánok természetének megismerésére irányult; ugyanolyan szenvedéllyel törekedett az állatok gyorsan fogyatkozó élőhelyének megőrzésére és e törekvés kiterjedt a helyi közösségekre, kultúrára és a környezeti viszonyokra is.

1991-ben a Great Apes International Conference -en Jakartában Dr. Jane Goodall, Soeharto Indonéz Elnök, Professzor Biruté Mary Galdikas.

Negyven év alatt Tanjung Putingban — amely ma már nemzeti park —Galdikas vezette a világon a leghosszabb, egyetlen vezető kutató által folyamatosan végzett vadon élő emlősre irányuló kutatást.

Ő volt az első, aki dokumentálta az orangutánok hosszadalmas szaporodási ciklusát. Tanjung Putingban az utódok vállalása között átlagosan 7,7 év telt el. Több, mint négyszázféle táplálékot jegyzett fel, páratlan részletességgel feltárva az orangutánok ökológiáját. Emellett jelentősen hozzájárult az orangutánok társas szerveződésének és párzási rendszerének megértéséhez.

Dr. Biruté a Simon Fraser Egyetem irodájában. Fotó: Simon Fraser Egyetem (UNS_89-01-44_003)

A Camp Leakeyben végzett munkájának és az orangutánok nemzetközi védelmének támogatása érdekében Dr. Galdikas és munkatársai 1986-ban megalapították az Orangutan Foundation International (OFI) szervezetet, amelynek központja Los Angelesben található. Galdikas és férje, a borneói származású Pak Bohap bin Jalan kulcsszerepet játszottak abban is, hogy Ausztráliában, Indonéziában és az Egyesült Királyságban testvérszervezetek jöttek létre. A litván Ukio Bank létrehozta Vilniusban a Biruté Galdikas Ökológiai és Támogatói Alapítványt, hogy támogassa Galdikas munkáját és növelje a természetvédelem ismertségét Litvániában.

1996 márciusától 1998 márciusának végéig különleges rendelet értelmében Dr. Biruté Galdikas az indonéz Erdőgazdálkodási Minisztérium orangutánügyekért felelős vezető tanácsadójaként szolgált. 1997 júniusában elnyerte a rangos Kalpataru‑díjat, az Indonéz Köztársaság legmagasabb környezetvédelmi elismerését; ő az egyetlen, nem indonéz születésű személy, akit e megtiszteltetésben részesítettek, és egyben az első nők között volt, akiket elismertek a díjjal.

Kétszer szerepelt a National Geographic címlapján; számos tudományos cikk és tanulmány szerzője, négy könyvet jelentetett meg, köztük önéletrajzát, a Reflections of Eden-t. Tudományos köteteket társszerkesztett, és primatológiai folyóirat könyvismertető‑rovatot is vezetetett. Munkájáról írtak a The New York Times, a Washington Post és a Los Angeles Times hasábjain, és számos televíziós dokumentumfilmben szerepelt, többek között a CBC The Third Angel, Connie Chung Eye to Eye és az In the Wild with Julia Roberts című műsorokban. A legutóbbi dokumentumfilmek közé tartozik a Kusasi: From Orphan to King, a Mel Gibson által narrált The Last Trimate és az IMAX‑film Born to Be Wild 3D, melyet Morgan Freeman narrált.

Dr. Biruté, John Beal, és Siswi az orangután a Leakey Központban 2014.

Dr. Galdikas a jakartai Universitas Nasional rendkívüli professzora, valamint a kanadai Brit Columbia tartománybeli Simon Fraser egyetem teljes jogú egyetemi tanára. Közel száz indonéz biológushallgató és más kutató terepi munkáját irányította és felügyelte már

Eredményeinek elismeréseként többek között Dr. Galdikas a következő díjakat kapta:

• Tyler‑díj a környezetvédelemért;
• Institute of Human Origins Tudományos Díja;
• Kanada Rend tiszti fokozata;
• PETA Humanitárius Díj;
• ENSZ 500‑díj;
• Sierra Club Chico Mendes‑díj;
• Eddie Bauer — A Föld hőse díj;
• Erzsébet emlékérem (Kanada);
• Chevron Természetvédelmi Díj;
• Litvánia Büszkesége‑díj;
• Aranyérem a természetvédelemért (Chester Zoological Society, Egyesült Királyság);
• Felfedezői és Vezetői Díj (Spanyol Királyi Földrajzi Társaság);
• Erzsébet jubileumi érem (Kanada).

Indonéz kitüntetések:

• Kalpataru‑díj (1996. április 5., környezetépítő kategória);
• Satya Lencana Pembangunan vezetői kitüntetés a társadalmi fejlesztésekért (2008);
• Életműdíj — „Harcos az orangutánok védelméért” (Liputan 6, 2016);
• Planet Tourism Activist díj (2019, MarkPlus Center for Tourism & Hospitality és az indonéz Turisztikai Minisztérium);
• Oklevél a KSDAE – KLHK Főigazgatóságától (2022) a Közép‑Kalimantanban végzett orangutánmentő munkáért.

Ma a vadon élő orangutánok helyzete jóval bonyolultabb, mint amikor Dr. Galdikas a kutatásait megkezdte. Az orvvadászat és az élőhelyek pusztulása következtében életképes populációk kerültek a kihalás szélére, és a nemzeti parkokon és rezervátumokon kívül a következő húsz évben azok el is tűnhetnek. A cselekvés első lépése a megértés. Az OFI elnökeként Dr. Biruté Mary Galdikas mindenki másnál hosszabb ideig tanulmányozta az orangutánokat és fáradhatatlanul dolgozott az állatok és erdők megmentésén, valamint azon, hogy az orangutánok helyzete világszerte figyelmet kapjon.

50 évnyi eredmények:

•  több mint 500 orangután került vissza a vadonba
•  több mint 150 000 órányi orangutánmegfigyelés
•  1971 — az ORCP (Orangutan Research and Conservation Project) megalapítása és működésének kezdete.