A csimpánzok a szomszédháborúk során magaslati pontokról kémkednek a riválisok után
A tanulmány a PLoS Biology folyóiratban jelent meg.
Fotó: Chrissy Sexton 2023. november 3.
Egy tanulmányban, amely felülírhatja az állatok stratégiai viselkedéséről alkotott eddigi tudásunkat a kutatók azt találták, hogy az Elefántcsontpart-i erdőkben élő csimpánzok magaslati pontokról próbálják kifürkészni a rivális csoportok mozgását, ami egybecseng az emberek által alkalmazott egyik legősibb katonai taktikával.
Komplex kognitív képességek
A kutatás részletezi a Taï Chimpanzee Project (Taï csimpánzprojekt) figyelemre méltó eredményeit és rávilágít ezeknek a főemlősöknek az összetett kognitív képességeire. A projektet jelenleg a tanulmány egyik szerzője, dr. Roman Wittig, a CNRS (Centre National de la Recherche Scientifique) kutatója vezeti.
Dr. Sylvain Lemoine, a Cambridge-i Egyetem Régészeti Tanszékének biológiai antropológusa és a tanulmány vezető szerzője kihangsúlyozta a felfedezés jelentőségét.
„A taktikai hadviselést az emberi evolúció mozgatórugójának tekintjük” – mondta Dr. Lemoine. "Ez a fajta viselkedés olyan komplex kognitív képességeket igényel, amelyek segítségével a csimpánzok meg tudják védeni vagy növelni tudják a territóriumukat, és előnyös a természetes szelekció szempontjából."
„A táj adottságainak a kiaknázása a territórium ellenőrzése érdekében mélyen gyökerezik evolúciós történetünkben. Amikor a csimpánzok ilyen háborús stratégiát alkalmaznak, akkor talán egy kisebb proto-háborúnak a nyomait láthatjuk, amely valószínűleg már az őskori vadászó-gyűjtögető népcsoportoknál is létezett.”
A kutatási módszerek
A kutatócsoportok napi 12 órán át négy olyan csimpánzcsoportot követtek nyomon, amelyek már „hozzászoktak” az emberek jelenlétéhez. Mindegyik csoport egy adott időben 30-40 felnőtt csimpánzból állt.
A kutatók három éven keresztül részletes feljegyzéseket készítettek a szomszédos csimpánzcsoportokról és több mint 21 000 órányi adatot gyűjtöttek össze.
A kutatás eredménye
A csimpánzok territóriumuk kialakítása és védelme érdekében rendszeres ellenőrző körutat tettek a határvidéken és ezek egyfajta „határőrjárattá” váltak – magyarázta Lemoine. „Az őrjáratokat gyakran kisebb csoportokban végzik, ahol a tagok közel maradnak egymáshoz és kerülik a zajkeltést. A megfigyelő érzi, mikor kezdődik a járőrözés. Ilyenkor a csimpánzok egyszerre mozognak és állnak meg, kicsit úgy, mint egy vadászat során.”
A szakértők azt is megfigyelték, hogy a csimpánzok gyakrabban kapaszkodnak fel a dombokra – az „inselberg” néven ismert elszigetelt sziklás kiemelkedésekre –, amikor megközelítik a territórium határvidékét, a konfliktusok gyakori helyszíneit.
Mivel kétszer akkora valószínűséggel tettek így, mint más alkalmakkor, ez tudatos stratégiai választásra utal és nem véletlenszerű mozgásra.
A csimpánzterritórium „fülelőhelyei”
Ezeken a magasabb területeken a csimpánzok a szokásostól eltérően viselkedtek. Csendben maradtak, tartózkodtak a táplálékkereséstől vagy a zajkeltéstől – valószínűleg, hogy jobban hallják a távoli rivális csoportok hangjait.
„Ezek nem annyira kilátópontok, inkább fülelőhelyeknek nevezném” – mondta Lemoine. „A csimpánzok a fák törzsén dobolnak, és izgatott hangokat hallatnak – az úgynevezett ziháló-huhogást (pant-hoot) - , amikor a csoport más tagjaival kommunikálnak vagy maguknak követelik a területet. Ezek a hangok akár egy kilométeres távolságból is hallhatók, még sűrű erdőben is.”
„Lehet, hogy a csimpánzok azért kapaszkodnak fel a territóriumuk határához közeli dombtetőkre, hogy „kihallgassák” a rivális csoportok hangjelzéseit. A csendes pihenő egy magas sziklán ideális feltételt biztosít a távoli ellenfelek hangjainak érzékeléséhez.”
Taktikai döntések
A kutatók GPS-nyomkövetők segítségével feltérképezték a csimpánzok territóriumát, és a pontosság érdekében az eredményeket a hagyományos térképekhez igazították.
„A csimpánzok gyakran úgy terjesztik ki territórium határait, hogy behatolnak a szomszédaik területére és azon járőröznek. A dombtetőn zajló információgyűjtés segít nekik ebben és egyúttal csökkenti az ellenséggel való találkozás kockázatát” – mondta Lemoine. "A két csoport közötti határzóna folyamatosan változott."
Amikor a csimpánzok ezekről a fülelőpontokról leereszkedtek, az esély, hogy behatolnak az ellenséges területre a rivális csoport távolságával arányosan nőtt, ami azt jelzi, hogy a magaslati felderítés a taktikai döntéseik megalapozását szolgálta.
A konfrontációk kerülése
De miért vállalnak a csimpánzok ilyen kockázatokat? A nagyobb territórium növelheti a táplálék-utánpótlási és a párzási esélyeket, magyarázta Lemoine. Egy korábbi munkájából kiderül, hogy a nagyobb csimpánzcsoportok nagyobb területeken élnek, ahol kisebb a riválisok felől érkező nyomás, és ez növeli a születésszámot a közösségeken belül.
A legújabb kutatás azt mutatja, hogy a csimpánzok a magaslati felderítést azért végzik, hogy elkerüljék a konfrontációt, és így az erőszakos összecsapások viszonylag ritkák – mondta Lemoine. Azonban verekedések, sőt gyilkosságok is előfordultak a rivális csoport tagjai között.
„Alkalmanként két-három felnőtt hímből álló portyázó csapatok hatolnak be mélyen az ellenség territóriumára, ami harcokhoz vezethet. A rivális csimpánzok közötti összecsapások rendkívül zajosak. Az állatok őrjöngeni kezdenek, hogy megfélemlítsék a riválisaikat, sikoltoznak, székletet ürítenek, és megmarkolják egymás nemi szervét.”
További információk a csimpánzok territóriumáról
A csimpánzok territóriuma lenyűgöző téma, mivel tükrözi az egyik legközelebbi élő rokonaink komplex társas szerveződését és viselkedését.
Ezek a territóriumok olyan területek, amelyeket egy közösség aktívan véd más csoportok behatolása ellen, és életbevágó jelentőséggel bírnak a csimpánzok életében.
Kiterjedés és határok
A csimpánzok territóriumának mérete igen eltérő lehet az erőforrások bőségétől és a csoport létszámától függően. Kiterjedésük körülbelül 5 és 35 négyzetkilométer között lehet.
A territórium szélei nem rögzített határvonalak, inkább egymást átfedő zónák, ahol feszültségek és konfliktusok robbanhatnak ki.
Az erőforrások elosztása
A territóriumok gazdagok az olyan erőforrásokban, mint például az élelem (beleértve a gyümölcsöket, csonthéjasokat, leveleket és alkalmanként kisebb állatokat), helyek az elrejtőzéshez és a partnerek, akikkel párosodni lehet. Az, hogy milyen mértékben állnak rendelkezésre ezek az erőforrások meghatározza a csoport mozgási mintázatát a territóriumon belül.
Járőrözés és területvédelem
A csimpánzok aktívan védik territóriumukat azáltal, hogy rendszeresen járőröznek. Ezeket az őrjáratokat felnőtt hímek végzik – csendben, egyetlen vonalban felsorakozva járják be a territórium határvidékét.
Ezeknek az őrjáratoknak az elsődleges célja a behatolók felkutatása és elrettentése, ami időnként agresszív összecsapásokká fajulhat.
Társas szerveződés
A territórium ellenőrzése elengedhetetlen a csimpánzcsoportok társas szerveződéséhez. A domináns hímek gyakran vezetnek őrjáratokat és központi szerepet töltenek be a csoport védekezési stratégiájában.
A territórium fenntartása közvetlen hatással van a hímek szaporodási sikerére, mivel a nőstények általában a leghatékonyabb védelmet és legjobb erőforrásokat nyújtó területeken tartózkodnak.
Konfliktus és együttműködés
A territórium gyakran a különböző csimpánzközösségek versengésének tárgya és ez konfliktusokhoz, sőt néha halálos összetűzésekhez vezet.
Azonban vannak bizonyítékok csoportok közti együttműködésre és szövetségekre is, amelyek stratégiai fontosságúak lehetnek a közös fenyegetésekkel vagy ellenségekkel szembeni védekezésnél.
A csimpánz-territórium kultúrája
A legújabb kutatások azt mutatják, hogy a különböző csimpánzközösségek olyan egyedi viselkedésmintázattal és hagyományokkal rendelkeznek, amelyeket a generációk átadnak egymásnak és amelyek a territóriumhoz köthetők.
Ezek közé tartozhatnak az egyedi kurkászási szokások, a szerszámhasználat vagy a táplálékkeresési technikák, ami újfent bizonyítja a csimpánzok társas struktúráinak összetettségét.
A csimpánzterritóriumok megértése betekintést nyújt az evolúciós kényszerítő tényezőkbe, amelyek az emberi ősök viselkedését alakíthatták a földtulajdonnal, az erőforrások elosztásával és a csoport védelmével kapcsolatban. A csimpánzok tanulmányozása további információval szolgálhat a tudósok számára, hogy az emberek társas viselkedéséről és a territóriumhoz való viszonyuk gyökereiről többet tudjanak meg.
